PPI kezelés után...
A problémám egy Helicobacter fertőzéssel kezdődik, ami refluxot és enyhe akut gastritist okozott. Az eradikáció sikeresen megtörtént, ezután az orvos közel egy évi ppi és prokinetikus kúrát írt elő a gyomorszájat zárandó (záródott). Jelenleg a ppi elhagyása folyik, ekképpen szörnyű sav-rebound effektussal kísérve, olyan mértékű visszacsorgással, amilyen még a baktérium-fertőzés alatt sem volt. A problémám az, hogy a ppi-kezelés előtt az emésztésem több, mint kiváló volt. Bármit megehettem, semmi nem okozott puffadást, gyomorégést, szorulást, hasmenést, noha soha semmit nem fogyasztottam, ami refluxot okozhatott volna, káros szenvedélyem nincs, az édességeket, cukrot, zsíros dolgokat meg gyerekként sem szerettem, viszont mindig is szerettem a rostos ételeket, kefirt, nyers zöldségeket, gyümölcsöket, teljes kiőrlésű liszteket, húsok közül is csak a könnyen emészthetőeket ettem meg (nem diétás megfontolásból, csak ezt szeretem), a dietetikusok álma voltam mindig is, azt hiszem. Érthető, ha rettentően meglepett (és mostanra pszichésen is megvisel) a dolog. Még inkább az, hogy elvileg az egészségem visszaállítására rendelt gyógyszerek teljesen tönkretették az emésztésemet., krónikus gasztritisz és enyhe nyombélgyulladás (a szövettan alapján még egészségesnek tekinthető) alakult ki. Noha végeztettem ételallergia, laktóz és laktulóz tesztet, és minden negatív lett, az emésztésem egy katasztrófa, tulajdonképpen lassan már semmit nem tudok megenni (sőt, enni sem egyáltalán, holott a szervezetem jelzi, hogy éhes), állandó migrén, puffadás, krónikus szorulás kemény széklet nélkül (amit a Maalox savkötő magnéziumtartalma néha kis mennyiségekben kihajt, de megkönnyebbülést nem ad, főként nem a puffadásban). Glutén tartalmú élelmiszerek, rostosabb ételek (barna rizs), fruktóz, vagy probiotikumok (ezt javasolták a bélflóra helyreállítására) fogyasztása tovább rontja a helyzetet, inni a puffadás miatt szinte képtelenség (lehet, hogy a sav-rebound fokozott savtermelése miatt, állandó telítettség-érzésem van), holott a napi folyadékbevitelem átlagosan 2-2,5 l szokott lenni korábban, a szervezetem ehhez van (volna elvileg) szokva. Az állandó fájdalom, emésztési problémák és felégett garat miatt megállás nélkül orvoshoz futkosok; a válasz mindenütt, hogy másik gyógyszer kell. Én ebben már nem hiszek, lévén a gyógyszerektől lettem/vagyok ilyen rosszul, arról nem is beszélve, hogy teljesen tönkretették a mindig kiváló vérképemet, májfunkciós értékeimet, hormonháztartásomat, mindent, hiánybetegséget okoztak (amellett, hogy komplex pótlásként vitaminokat, ásványi anyagokat is vittem be végig), míg végül tachycardiával az SBO-n kötöttem ki, ahol többek között ionhiányt bizonyítottak. Most, hogy a gyógyszerekről való leállás folyik, az eredményeim látványosan javulnak, miközben én fizikálisan borzalmasan vagyok még mindig, tehát semmiképpen nem akarok visszaállni a gyógyszerekre, de a reflux-szal együtt élni is szinte képtelenség. A korábbi életvidám, pozitív gondolkodású emberből mostanra egy riadt, tanácstalan sovány kóró lettem, akit egy barátságos vállveregetéssel tovább küldenek, mondván, "járjon pszichológushoz" (járok amúgy), mert a panaszaimat ugyan az orvosnak komolyan kell venni, de csak amíg felírják a gyógyszert (ez el is hangzott nagyjából így), és kész. Ez az én történetem. Ami tudok, és amivel azok, akik elhagyták a ppi-t, megállás nélkül biztatják sorstársaikat, hogy a sav-rebound effekt néhány hét, max. 2-3 hónap (te jó ég!) alatt elmúlik, csakhogy a gyomorszáj, hiába van zárva, ha a belek folyton puffadtak, a savat átnyomják a nyelőcsőbe (ezt is elmagyarázták az orvosok). Azt még meg kell jegyeznem, hogy bár a laktulóz tesztem értékei emelkedést mutattak a vizsgálat során, nem érték el a kritikus szintet, a tüneteim mégis a diszbiózis/IBS szorulásos esetének tüneteit mutatják tulajdonképpen kóros gázképződés nélkül (illetve a gázok nem távoznak, hogy úgy mondjam, súlyos bélfájdalom sem gyakran jelentkezik, viszont rettentően puffadok- főleg a vékonybelek, ez étkezés után kezdődik, estig tart, reggelre elnyugszik, tehát semmiképpen nem a vastagbél a makacs fél-, az ürítés pedig kincs, ami nincs, máskor pedig egy vicc). Az esetleges (mert mint kiderült, a betegek 20-40%-ánál a kilégzésese teszt igazolja, de attól még fennállhat) diszbiózis/SIBO antibiotikus kezelését az orvosok nem tartották jó ötletnek, és utánaolvasva én is beláttam, hogy igazuk lehet, lévén a tudományos tapasztalatok legtöbbször átmeneti javulást mutatnak csak, miközben a teljes bélflórát (már, ami még a savkötők, ppi-k, stb. után maradt) kipusztítják, ezért számos tudományos vélemény szerint diétával és a növényi antibiotikumok adásával hatásosabb/tartósabb eredményt lehet elérni, mely diétába beletartozik a glutén/fuktóz, stb. ideiglenes kivétele, majd lassú visszavezetése, probiotikumok, fermentált ételek fogyasztása, emésztőenzimek adása, bélmozgás serkentése hashajtás nélkül, hogy a bacik visszavándoroljanak oda, ahová valók. A kérdésem tehát az lenne (mivel szinte már mindent kipróbáltam a vegyszerektől a természetes készítményekig A-tól Z-ig), hogy ebben az esetben is érdemes-e próbálkozni ezzel a készítménnyel? Van-e rá esély, hogy amennyiben a bélflóra egyensúlya felborult, vagy akármi is történik odabent (mivelhogy egyetlen vizsgálat sem igazolt semmi extrémet, kóros gyulladást, vagy allergiát), ez a készítmény a segítségemre lehet? Korábban útifű maghéjjal próbálkoztam katasztrofális eredménnyel. Itt jegyezném meg, hogy a fájdalmaimhoz és lehetőségeimhez képest mozgok, lehetőségeimen felül járok pszichológushoz, relaxálok, stressz-oldok, tehát valószínűleg nem stressz-alapú az ürítési problémám, puffadni pedig csak étkezést követően puffadok. Viszont mindenképpen egy gyengéd megoldást szeretnék, mert a vegyszerekből már nekem is, és az emésztőrendszeremnek is nagyon elege van. Jelenleg az aloe verával kísérletezem, egyelőre fogalmam sincs, milyen eredménnyel, pár napja kezdtem, leginkább a gyulladások leküzdése végett, de őszintén szólva hosszú távon én nem hashajtani szeretnék, hanem egészséges bélmozgást és ürítést elérni, hogy a bélflórám helyreálljon. Számos sorstársam van, akik hasonló történtet tudhatnak magukénak, és végül sokan a műtőasztalon kötnek ki, és a műtét vagy használ (vagy éppenséggel nem, mert belül továbbra sincsenek rendbe téve, és a műtét után is szedhetik a gyógyszert, meg kínlódnak a szorulásukkal, szörnyű laborértékeikkel), és én ezt szeretném elkerülni. Főleg, hogy én személy szerint tisztán érzem, hogy a puffadás/a teljesen kicsinált emésztés a legnagyobb gond a refluxnál, nem az, mit eszek. Ön szerint érdemes megpróbálnom ezt a készítmény? Mivel az IBS leggyakoribb oka a belek diszbiózisa, ön szerint van esély rá, hogy ebben az esetben is hatásos lehet?
Válaszát előre is köszönöm,és bizonyára azok is, akik hasonló cipőben járnak, mint én.
Maradok tisztelettel,
MInnie.
A kérdés dátuma: 2018-01-17
PPI kezelés után...
A problémám egy Helicobacter fertőzéssel kezdődik, ami refluxot és enyhe akut gastritist okozott. Az eradikáció sikeresen megtörtént, ezután az orvos közel egy évi ppi és prokinetikus kúrát írt elő a gyomorszájat zárandó (záródott). Jelenleg a ppi elhagyása folyik, ekképpen szörnyű sav-rebound effektussal kísérve, olyan mértékű visszacsorgással, amilyen még a baktérium-fertőzés alatt sem volt. A problémám az, hogy a ppi-kezelés előtt az emésztésem több, mint kiváló volt. Bármit megehettem, semmi nem okozott puffadást, gyomorégést, szorulást, hasmenést, noha soha semmit nem fogyasztottam, ami refluxot okozhatott volna, káros szenvedélyem nincs, az édességeket, cukrot, zsíros dolgokat meg gyerekként sem szerettem, viszont mindig is szerettem a rostos ételeket, kefirt, nyers zöldségeket, gyümölcsöket, teljes kiőrlésű liszteket, húsok közül is csak a könnyen emészthetőeket ettem meg (nem diétás megfontolásból, csak ezt szeretem), a dietetikusok álma voltam mindig is, azt hiszem. Érthető, ha rettentően meglepett (és mostanra pszichésen is megvisel) a dolog. Még inkább az, hogy elvileg az egészségem visszaállítására rendelt gyógyszerek teljesen tönkretették az emésztésemet., krónikus gasztritisz és enyhe nyombélgyulladás (a szövettan alapján még egészségesnek tekinthető) alakult ki. Noha végeztettem ételallergia, laktóz és laktulóz tesztet, és minden negatív lett, az emésztésem egy katasztrófa, tulajdonképpen lassan már semmit nem tudok megenni (sőt, enni sem egyáltalán, holott a szervezetem jelzi, hogy éhes), állandó migrén, puffadás, krónikus szorulás kemény széklet nélkül (amit a Maalox savkötő magnéziumtartalma néha kis mennyiségekben kihajt, de megkönnyebbülést nem ad, főként nem a puffadásban). Glutén tartalmú élelmiszerek, rostosabb ételek (barna rizs), fruktóz, vagy probiotikumok (ezt javasolták a bélflóra helyreállítására) fogyasztása tovább rontja a helyzetet, inni a puffadás miatt szinte képtelenség (lehet, hogy a sav-rebound fokozott savtermelése miatt, állandó telítettség-érzésem van), holott a napi folyadékbevitelem átlagosan 2-2,5 l szokott lenni korábban, a szervezetem ehhez van (volna elvileg) szokva. Az állandó fájdalom, emésztési problémák és felégett garat miatt megállás nélkül orvoshoz futkosok; a válasz mindenütt, hogy másik gyógyszer kell. Én ebben már nem hiszek, lévén a gyógyszerektől lettem/vagyok ilyen rosszul, arról nem is beszélve, hogy teljesen tönkretették a mindig kiváló vérképemet, májfunkciós értékeimet, hormonháztartásomat, mindent, hiánybetegséget okoztak (amellett, hogy komplex pótlásként vitaminokat, ásványi anyagokat is vittem be végig), míg végül tachycardiával az SBO-n kötöttem ki, ahol többek között ionhiányt bizonyítottak. Most, hogy a gyógyszerekről való leállás folyik, az eredményeim látványosan javulnak, miközben én fizikálisan borzalmasan vagyok még mindig, tehát semmiképpen nem akarok visszaállni a gyógyszerekre, de a reflux-szal együtt élni is szinte képtelenség. A korábbi életvidám, pozitív gondolkodású emberből mostanra egy riadt, tanácstalan sovány kóró lettem, akit egy barátságos vállveregetéssel tovább küldenek, mondván, "járjon pszichológushoz" (járok amúgy), mert a panaszaimat ugyan az orvosnak komolyan kell venni, de csak amíg felírják a gyógyszert (ez el is hangzott nagyjából így), és kész. Ez az én történetem. Ami tudok, és amivel azok, akik elhagyták a ppi-t, megállás nélkül biztatják sorstársaikat, hogy a sav-rebound effekt néhány hét, max. 2-3 hónap (te jó ég!) alatt elmúlik, csakhogy a gyomorszáj, hiába van zárva, ha a belek folyton puffadtak, a savat átnyomják a nyelőcsőbe (ezt is elmagyarázták az orvosok). Azt még meg kell jegyeznem, hogy bár a laktulóz tesztem értékei emelkedést mutattak a vizsgálat során, nem érték el a kritikus szintet, a tüneteim mégis a diszbiózis/IBS szorulásos esetének tüneteit mutatják tulajdonképpen kóros gázképződés nélkül (illetve a gázok nem távoznak, hogy úgy mondjam, súlyos bélfájdalom sem gyakran jelentkezik, viszont rettentően puffadok- főleg a vékonybelek, ez étkezés után kezdődik, estig tart, reggelre elnyugszik, tehát semmiképpen nem a vastagbél a makacs fél-, az ürítés pedig kincs, ami nincs, máskor pedig egy vicc). Az esetleges (mert mint kiderült, a betegek 20-40%-ánál a kilégzésese teszt igazolja, de attól még fennállhat) diszbiózis/SIBO antibiotikus kezelését az orvosok nem tartották jó ötletnek, és utánaolvasva én is beláttam, hogy igazuk lehet, lévén a tudományos tapasztalatok legtöbbször átmeneti javulást mutatnak csak, miközben a teljes bélflórát (már, ami még a savkötők, ppi-k, stb. után maradt) kipusztítják, ezért számos tudományos vélemény szerint diétával és a növényi antibiotikumok adásával hatásosabb/tartósabb eredményt lehet elérni, mely diétába beletartozik a glutén/fuktóz, stb. ideiglenes kivétele, majd lassú visszavezetése, probiotikumok, fermentált ételek fogyasztása, emésztőenzimek adása, bélmozgás serkentése hashajtás nélkül, hogy a bacik visszavándoroljanak oda, ahová valók. A kérdésem tehát az lenne (mivel szinte már mindent kipróbáltam a vegyszerektől a természetes készítményekig A-tól Z-ig), hogy ebben az esetben is érdemes-e próbálkozni ezzel a készítménnyel? Van-e rá esély, hogy amennyiben a bélflóra egyensúlya felborult, vagy akármi is történik odabent (mivelhogy egyetlen vizsgálat sem igazolt semmi extrémet, kóros gyulladást, vagy allergiát), ez a készítmény a segítségemre lehet? Korábban útifű maghéjjal próbálkoztam katasztrofális eredménnyel. Itt jegyezném meg, hogy a fájdalmaimhoz és lehetőségeimhez képest mozgok, lehetőségeimen felül járok pszichológushoz, relaxálok, stressz-oldok, tehát valószínűleg nem stressz-alapú az ürítési problémám, puffadni pedig csak étkezést követően puffadok. Viszont mindenképpen egy gyengéd megoldást szeretnék, mert a vegyszerekből már nekem is, és az emésztőrendszeremnek is nagyon elege van. Jelenleg az aloe verával kísérletezem, egyelőre fogalmam sincs, milyen eredménnyel, pár napja kezdtem, leginkább a gyulladások leküzdése végett, de őszintén szólva hosszú távon én nem hashajtani szeretnék, hanem egészséges bélmozgást és ürítést elérni, hogy a bélflórám helyreálljon. Számos sorstársam van, akik hasonló történtet tudhatnak magukénak, és végül sokan a műtőasztalon kötnek ki, és a műtét vagy használ (vagy éppenséggel nem, mert belül továbbra sincsenek rendbe téve, és a műtét után is szedhetik a gyógyszert, meg kínlódnak a szorulásukkal, szörnyű laborértékeikkel), és én ezt szeretném elkerülni. Főleg, hogy én személy szerint tisztán érzem, hogy a puffadás/a teljesen kicsinált emésztés a legnagyobb gond a refluxnál, nem az, mit eszek. Ön szerint érdemes megpróbálnom ezt a készítmény? Mivel az IBS leggyakoribb oka a belek diszbiózisa, ön szerint van esély rá, hogy ebben az esetben is hatásos lehet?
Válaszát előre is köszönöm,és bizonyára azok is, akik hasonló cipőben járnak, mint én.
Maradok tisztelettel,
MInnie.129